• A Hispano-Suiza egy 1930-as spanyol márka, mely nemcsak autókat, hanem repülőgépeket is gyártott. Mért is beszélünk erről a márkáról? Hát azért, mert az emblémája az autónak nem éppen szokványos. Egy gólya szobrocska díszeleg a kocsi orrán, igazán szép kidolgozottsággal. Persze ennek is megvan a maga története:

A gólya az I. világháborús francia vadászpilótaász, Gorges Guynemer emlékének adózik. A repülőgépet Hispano Suiza motor hajtotta.

 

 

Bár az embléma feje nem pont egy gólyáéra hasonlít, de szép munka az egyértelmű :).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hispano-Suiza Type 68. Az elején látható a repülő gólya.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha Ön is tud hasonló madaras érdekességekről, küldje be nekünk a sokszinu.madarak@gmail.com-ra. A téma kötetlen!

 

• Az Egyesült Államok nemzeti madarává 1782-ben a fehérfejű rétisast választották, noha Benjamin Franklin jobban szerette volna a vadpulykát.

• Ebben a részben három magyar ornitológust mutatunk be, akik egytől egyig meghatározót alkottak az ornitológiában.

 

 

• Herman Ottó (1835, Breznóbánya-1914, Budapest)

 

Az egykori lakatossegéd, szabadságharcos, fényképész és preparátor, egyszóval polihisztor Herman Ottó maradandót alkotott a mai kor számára. A természetet apja szerettette meg vele még gyerekkorában. Később 1875-ben a Nemzeti Múzeum Állattárába került, majd megalapította a Természeti füzetek c. folyóiratot. Ornitológus kongresszust szervezett Budapesten, és 1893-ban létrehozta a Magyar Ornitológiai Központot, melynek mai utóda a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). Megalapította az  Aquila (latinul: sas) c. folyóiratot.

 

Egyik legismertebb munkája a A madarak hasznáról és káráról címen 1901-ben megjelent könyve. Néprajzi tevékenysége nem kevésbé jelentős.

 

 

• Schenk Jakab (Óverbász, 1876– Kőszeg, 1945)

 

 

 

• Chernel István (1865, Kőszeg-1922, Kőszeg)

 

Madártani megfigyeléseit 12 éves korától rögzítette. 1890-ben madárvonulási megfigyelések résztvevőjeként kötött barátságot Herman Ottóval. Fő műve, a Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségökre 1899-ben jelent meg. Tevékeny állatvédő volt. Herman Ottó halála után az Ornitológiai Intézet vezetője lett. 1918-ban összeállította a "magyar birodalom madarainak névjegyzékét" (Nomenclator Avium Regni Hungariae), a madártani szakmunkák máig fontos forrását.

 

 

 

 

 

• Bár itt most csak őket említettük meg, nem szabad elfeledkeznünk a többi napjainkban is tevékenykedő ornitológusról, önkéntes madarászról, ifjú természetvédőről. Ők is rendkívül sokat tesznek a madarakért és természetünk védelméért, nekik is éppúgy kijár a tisztelet mint a fent említett nagy embereknek!

 

• Mi ennek a kis cikknek a végén szeretnénk megköszönni a többi madarásznak és természetvédőnek a fáradhatatlan munkáját!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

• A Szilas-pataki odútelep elkészülésével összesen 6 odútelep (ha a madárbarát oviban lévőt is beleszámítjuk) várja a madarakat. A több mint 3 órás munka során 11 odút raktunk ki a már kinn lévő 5 mellé, így összesen itt 16 odú lett telepítve. Talán meglepő, ha azt mondjuk, hogy nem is férne ki sokkal több, mivel ez nem egy erdő, hanem egy patak melletti fasor, ezért ez a mennyiség tökéletesen lefedi ezt a területet.

•Fotók: Ágoston Dávid, Lampert Benedek

 

• A 11 odú között négy D és hét B típusú fészekodú volt. A D odúkba, seregélyt, nagy fakopáncsot várunk, de reménykedünk a búbos banka megtelepedésében is. Délelőtt 11-kor értünk ki, még néhány odút feldrótoztunk, ráírtuk a Ligeti Madárvédelem nevét, aztán nekiláttunk megfelelő fát keresni, amire kirakhattuk őket

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Számmal és névvel ellátott D odú :).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

• Korában már beszámoltunk a facebook-os oldalunkon egy odúról amit  egy fakopáncs kivájt a saját méretére. Most ezt jobban szemügyre vettük és megnéztük mi van benne. A belsejében néhány növényi származékot, tollakat találtunk, melyeknek színe elárulja, hogy a fakopáncsok valóban jártak az odúban. Az előlapját ki kell cserélni, de addig is raktunk a helyére egy új B odút, reméljük azt már nem fogják szétszedni.

 

 

Az odú eleje és belseje. Bárhogy is nézzük, ez kívül belül használva volt :).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

• A kihelyezés most sem volt egyszerű. Volt, hogy bozóton kellett átverekedni magunkat, vagy a száraz gallyaktól megszabadulni, máskor meg a nagy magasság nehezítette meg a dolgunkat.

A képeken: Ágoston Dávid, Csongrádi Barnabás, Lampert Benedek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

• A patak mindkét felére kerültek odúk, így értelemszerűen át kellett kelni a vízfolyáson. Jobb megoldás híján, a létránk egyik részét használtuk fel, ami nagyszerűen be is vált. A rögtönzött hídon aztán áthordtuk a "motyónkat".

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

• Az utolsó előtti odú is felkerült a fára. Bár a nagy hőség miatt meglehetősen elfáradt az ember, azért mégiscsak jóérzés volt, hogy ez is elkészült.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

• Tulajdonképpen nem sokáig hagyjuk magára az odútelepet, mert szeptember vége felé, lehet is ellenőrizni őket. Miután most fejeztük be ezért nyilván maximum csak ürüléket találhatunk a költőhelyekben, de az is jó eredménynek fog számítani ilyen rövid idő alatt. A nyáron ez volt az utolsó cikkünk, bár ez nem is olyan "drámai" kijelentés, ha azt vesszük, hogy gyakorlatilag egy hét múlva már szeptember :).

 

Addig is mindenkinek kellemes idő töltést és madarászatban gazdag napokat kívánunk így a nyár utolsó hetében :)!

 

Más hírek:

Idén újra megrendezésre kerül a Ligeti Madárvédelem fotópályázat. Az egész országból küldhetők be képek! Részletek és szabályok itt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

• Jó ideje nem olvashattak a honlapra látogatók naprakész híreket és cikkeket arról, mi újság a madárvilágban. Most, hogy sikerült megoldást találni a technikai hibára kicsit vissza is tekintünk és természetesen friss hírekkel is szolgálunk.

 

Fotók: Lampert Benedek

 

• Vércséink még mindig visszatérnek a fészekbe legalábbis a család valamely tagja. Többször láttuk amint kilóg a madárnak a farktolla. A fiatalok majd elvonulnak télire, a felnőttek azonban áttelelnek. A fészket minden bizonnyal éjszakázó helynek használják továbbra is.

 

A cső mellett jobb oldalon látszik a farok, illetve a kézevező kis része :).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

• A vércsék költését illetően együttműködtünk az MME munkatársával, még pedig annak kapcsán, hogy meggyűrűzzük a fiókákat. Ez sajnos nem valósult meg, viszont azt a feladatot kaptuk, hogy kísérjük figyelemmel a vércséket, mégpedig a mátyásföldi reptéren. Nem véletlenül ezt a területet figyeljük. A nagy kiterjedésű mező ideális vadászterület a vörös vércséknek. Ezt mi is tapasztaltuk. Nem egyszer láttuk amint a föld felett szitál, majd lecsap a zsákmányra.

 

Ideális vadászterület.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy idő után feltűnt a sólymokra annyira jelmező és összetéveszthetetlen sziluett. Hegyes szárny és hosszú faroktoll, majd a szitálás jellemző mozzanatai egyértelműen a vörös vércse védjegye.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

• A Szilas-patakot sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ilyenkor gyönyörűen borítva van sok virággal és jó érzés gyönyörködni a tájban. A nézelődés közben valami szokatlan dolgot vettünk észre. Az egyik odúnkon a röpnyílás mintha nagyobb lenne mint ami a B típusú odúkon szokott lenni. Hát persze, hogy nagyobb...mikor közelebb értünk akkor láttuk mi a helyzet, egy fakopáncs vájta ki a saját méretére. Minden gond nélkül csinált magának egy D odút. Azt viszont nem tudjuk, hogy költöttek-e benne, de hamarosan ki fog derülni.

 

B odúból D odú. Ha vártak volna még egy kicsit költhettek volna gyárilag nekik készített fészkelőhelyben, de ők így jobbnak látták :).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Örömmel vettük észre, a patak mellett lévő villanyoszlopsoron végig fenn vannak a műanyag papucsok melyek a madarakat hivatottak megvédeni az áramütéstől, elsősorban a nagy testűeket pl.: egerészölyv.

Szintén örömre ad okot, hogy ugyanitt sikerült lencsevégre kapni egy tövisszúró gébicset (Lanius collurio). Ezzel ismét bővült a kerület így is elég változatos madárfaj listája.

 

Műanyag papucs a madarak védelméért.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy tövisszúró gébics (hím), nagyon örültünk neki :)!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

• Végezetül pedig nézzünk szét az Erzsébetliget környékén, mivel itt is van miről beszámolni. Aki a ligetben jár mostanság, az hallhat kis koppanásokhoz hasonló hangot és láthat kolibriket megszégyenítő, egy helyben lebegő madarakat. Ők a sisegő füzikék (Phylloscopus sibilatrix). Tavaly láttuk őket először, idén pedig ismét birtokba vették a fák lombkoronáit. Rovarevő madarak, zsákmányukat a levegőben kapják el. A koppanó hangot a csőrük adja ki ahogy összecsapják a két káváját remélve, hogy ezzel megfogják a rovarokat. A vadászat közben pedig brilliáns manővereket mutatnak be, gyakran egy helyben szitálnak.

 

 

A sisegő füzike rendkívül kicsi madár, nagyjából akkora mint egy kék cinege. Zöld és sárga színe megkönnyíti a meghatározását, mivel a füzikék közül csak neki vannak ilyen színei.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

• Láthattuk, hogy eseményekben a nyár vége sem szegény, pedig az évnek ez a (kis túlzással) legnyugalmasabb része. Ilyenkor már nincs költés, nem kell etetni, az odúk pucolása is még előttünk van. Ha minden jól megy egy hét múlva bővítjük a Szilas-pataki odútelepünket.

Nemsokára itt az ősz, lehet ellenőrizni az odúkat és megkapjuk az év végi költési eredményeket. Majd kezdődhet az etetés és felkészülés a télre.

Reményeink szerint a szeptember végén megrendezett Kertvárosi Vígasságokon nekünk is lesz standunk, várunk majd mindenkit szeretettel :)!

 

Felhívás:

Idén újra megrendezésre kerül a Ligeti Madárvédelem fotópályázat. Az egész országból küldhetők be képek! Részletek és szabályok itt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

•  Augusztus 16-án nem mindennapos vendéggel találkozott Görbe László. Egy Búbos bankát (Upupa epops) sikerült lencsevégre kapnia. Ezúton is köszönjük neki a képet sokat segített ezzel nekünk! Eddig is terveztük, hogy különféle módszerekkel megpróbáljuk visszatelepíteni ezt a sokak által kedvelt madarat, most viszont bizonyítékunk van arra, hogy mindenképpen érdemes megpróbálni. Mivel költöző madárról van szó, ezért csak jövőre kezdhetjük el ezt a tevékenységet, de így nagyobb reményeket fűtünk a sikeréhez!

 

Fotó: Görbe László

 

Bizonyíték, hogy érdemes megpróbálni ezt a fajt visszatelepíteni :)!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Röviden a Búbos bankáról:

 

Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában is fészkelnek, telelni Afrika középső részére vonul. A nyílt állományú, rétekkel, legelőkkel szomszédos öreg erdők lakója, ahol a fészkeléshez odvas fákat talál. Megjelenik az emberek közelében is.

 

Testhossza 25-29 centiméter, szárnyfesztávolsága 44-48 centiméter, testtömege 45-87 gramm. Rigónál nagyobb, tarka tollruhájú madár. Fején jellegzetes, sugarasan felmereszthető tollbóbítát visel, amely nyugalmi állapotban a tarkóra simul. A felnőtt egyedek feje, nyaka és egész alsóteste világos rozsdássárga. A hát és a szárnyak feketék, sűrű fehér harántsávozással. A farok fekete. A faroktollak közepén széles fehér harántsáv húzódik. A bóbita tollai rozsdavörösek, az első 4–5 toll vége fekete, a leghosszabb tollak vége fehér–fekete. A fiatalok elmosódottabb, halványabb színezetűek. A bóbita nem olyan fejlett, mint a felnőtteknél. A csőr enyhén lefelé ívelt, hosszú, csipesszerű és fekete. A láb ólomszürke, a szem sötét barna.

 

Fő eledelét a rovarok képzik. Leginkább a földön keresgél, lárvákkal, sáskákkal, gilisztával, tücskökkel, cserebogárral, lótetűvel táplálkozik, amelyeket hosszú csőrével a földből is kiszed.

Harkály vagy ember által készített odúkban fészkel, de emberi településeken megtelepszik. Mesterséges fészekodúk közül a "D" típusút foglalja el. Fészekalja 5–8 tojásból áll, melyen csak a tojó 16–19 napig kotlik. A kirepülés a kikelés után 26–27 nappal történik.

Magyarországon márciustól szeptemberig tartózkodik, rendszeres fészkelő, ősszel délre vonul.

 

forrás: www.naturfoto.cz