Az ornitológia nagy magyar alakjai (Tudta-e rovat)
2012.09.16. 11:00
• Ebben a részben három magyar ornitológust mutatunk be, akik egytől egyig meghatározót alkottak az ornitológiában.
• Herman Ottó (1835, Breznóbánya-1914, Budapest)
Az egykori lakatossegéd, szabadságharcos, fényképész és preparátor, egyszóval polihisztor Herman Ottó maradandót alkotott a mai kor számára. A természetet apja szerettette meg vele még gyerekkorában. Később 1875-ben a Nemzeti Múzeum Állattárába került, majd megalapította a Természeti füzetek c. folyóiratot. Ornitológus kongresszust szervezett Budapesten, és 1893-ban létrehozta a Magyar Ornitológiai Központot, melynek mai utóda a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). Megalapította az Aquila (latinul: sas) c. folyóiratot.
Egyik legismertebb munkája a A madarak hasznáról és káráról címen 1901-ben megjelent könyve. Néprajzi tevékenysége nem kevésbé jelentős.
• Schenk Jakab (Óverbász, 1876– Kőszeg, 1945)
Egyetemi tanulmányait Kolozsváron kezdte, és 1899-ben Budapesten fejezte be. Eredetileg matematikusnak készült, Herman Ottó ösztönzésére kezdett ornitológiával foglalkozni. 1898-tól dolgozott a Magyar Ornithológiai Központban, amelynek 1933-tól főigazgatója volt. 1905-től az Aquila című folyóirat szerkesztőjeként is működött. A költöző madarak vonulását tanulmányozta. 1908-ban bevezette a költöző madarak gyűrűzését. 1917-től folytatott küzdelmével megmentette a nagy kócsagot a kipusztulástól (Kis-Balaton). Idős korában a magyar solymászat története foglalkoztatta.
A kőszegi városi temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkertrészévé nyilvánította.
• Chernel István (1865, Kőszeg-1922, Kőszeg)
Madártani megfigyeléseit 12 éves korától rögzítette. 1890-ben madárvonulási megfigyelések résztvevőjeként kötött barátságot Herman Ottóval. Fő műve, a Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségökre 1899-ben jelent meg. Tevékeny állatvédő volt. Herman Ottó halála után az Ornitológiai Intézet vezetője lett. 1918-ban összeállította a "magyar birodalom madarainak névjegyzékét" (Nomenclator Avium Regni Hungariae), a madártani szakmunkák máig fontos forrását.
• Bár itt most csak őket említettük meg, nem szabad elfeledkeznünk a többi napjainkban is tevékenykedő ornitológusról, önkéntes madarászról, ifjú természetvédőről. Ők is rendkívül sokat tesznek a madarakért és természetünk védelméért, nekik is éppúgy kijár a tisztelet mint a fent említett nagy embereknek!
• Mi ennek a kis cikknek a végén szeretnénk megköszönni a többi madarásznak és természetvédőnek a fáradhatatlan munkáját!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek