• Úgy gondoltuk, itt az ideje annak, hogy kis figyelmet szenteljünk annak a helynek, ami nemcsak a kerületnek, de egész Budapestnek az egyik gyöngyszeme. Mely nagy népszerűségnek örvend és számos, sőt számtalan állatfajnak ad otthont. Ez nem más, mint a Naplás-tó. 

• A Naplás-tó (hivatalos nevén Szilas-pataki árvízvédelmi tározó) Budapest legnagyobb kiterjedésű állóvize a XVI. kerületben, Cinkota mellett. A tó és közvetlen környezete 1997 óta tájvédelmi körzet. Kiemelten fontos szerepet tölt be az őszi madárvonuláskor, hiszen ilyenkor számos vonuló madárnak ad pihenési lehetőséget, illetve év közben is rengeteg madár fészkel itt. A tó népszerű szabadidős úti cél a környékbeliek számára. Nyaranta kedvelt kiránduló- és horgászhely, de fürödni tilos benne. Telente befagy, olyankor ingyenes korcsolyapályaként üzemel. 

Kialakulása:

1978-ban a Szilas-patak visszaduzzasztása révén alakult ki, hogy így akadályozzák meg a patak áradását. Területe eredetileg a Szilas-patak árterületének széles, lapos völgyében elhelyezkedő, időszakosan vízzel borított láprét volt. A tó nyugati partja a patakot visszaduzzasztó földgát, melyen a tó felőli rész ki van betonozva, tetején aszfaltozott út fut végig. Többi partja természetes úton alakult ki, ahogy a víz feltöltötte a gát előtti mélyebb részt. Létrehozása hozzájárult (hacsak nem kizárólagos oka) a patak menti láprétek fennmaradásához, amelyeket a 19. századtól kezdődő nagy folyószabályozások és mocsárlecsapolások következtében a kiszáradás fenyegetett.

Élővilága:

A Naplás-tó ökológiai szempontból a főváros egyik legértékesebb területe. Magán a tavon kívül annak közvetlen környezete a Cinkotai parkerdővel és a Szilas-patak menti láprétekkel együtt – összesen mintegy 150 hektár – 1997 óta tájvédelmi körzet, mely a Budai Tájvédelmi Körzet után a második legnagyobb ilyen védett terület Budapesten. A természetvédelmi terület 3 részre tagolódik:

• A Naplás-tó és a közvetlen környéke
• A Szilas-patak menti láprétek (Felső és alsó-láprét)
• Cinkotai Parkerdő

A környező nádas valamint a patak völgyében lévő alsó és felső lápréten kialakult gazdag növény- és állatvilág miatt nyilvánították védetté. Olyan védett növényfajok találhatók itt, mint a struccpáfrány, a szibériai nőszirom, borzas füzike és több orchideaféle, valamint a mocsári tisztesfű (Stachys palustris), keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium) és zsombéksás (Carex elata). A tótól északra fűzláp található, mely szigorúan védett terület, csak tudományos célból, engedéllyel látogatható. A védett gerinctelenek közül említésre érdemes az imádkozó sáska (Mantis religiosa), a nappali pávaszem (Inachis io), a kis balkáni futrinka (Carabus montivagus blandus) és a szentendrei változó futrinka (Carabus scheidleri distinguendus). A tó fontos élőhelye a barna ásóbékának (Pelobates fuscus) és a hazánkban őshonos egyetlen teknősfajnak, a mocsári teknősnek (Emys orbicularis). A környező nádas, illetve a tó déli partja mellé telepített Cinkotai parkerdő változatos fafajtáival gazdag madárvilágnak nyújtanak otthont. A madártani megfigyelések során 150 madárfajt írtak le a Naplás-tó környékén. Ilyen a hegyi fakusz (Certhia familiaris), az erdei fülesbagoly (Asio otus), egerészölyv (Buteo buteo), fekete harkály (Dryocopus martius),  sőt tavaly télen mi megfigyeltünk itt nagy bukót (Mergus merganser) is.

A tó védelem alá helyezésének indoka az volt (a Merzse-mocsárral együtt), hogy Közép-Európában ez az egyetlen ilyen nagy kiterjedésű városi terület, amelyen a vízi és mocsári növényzet, illetve a hozzá csatlakozó sásréti és lápréti vegetáció viszonylag háborítatlan. Értékesek a nyílt vízi hínáros, nádas, a partvonalon csatlakozó magas sásos rét- és lápréttöredékek is.

Barátcinege (Parus palustris) egy naplás-tavi etetőn.

 Fekete harkály és fiókája.
Forrás: a képen feltüntetve

 Nagy bukót figyeltünk meg a tavon. A felső kép,
magát a fajt szemlélteti. Az alsó fotón, a naplás-tavi
megfigyelés látható, sajnos kedvezőtlen körülmények közt. 

• Nagy felháborodást keltett, mikor 2012 februárjában egy tarvágást végeztek a naplás erdőben. Mikor utánajártunk kiderült, hogy egy előre megtervezett ütemterv alapján folyik az 50-60 éves akácfák kitermelése. Bármennyire is jogszerű, fájdalmas látvány fogadott minket.

• Mint említettük a Naplás-tó és a körülötte elterülő erdő igazi madárparadicsom. Télen az etetők körül valóságos csúcsforgalom van.

 Látogassa meg YouTube csatornánkat és Facebook-os oldalunkat!

 Források:

• Hufnagel Levente: Adatok a Naplás-tó és környéke élővilágához II. A Naplás-tó és környéke vízi és vízfelszíni poloskafaunája, 1994, Calandrella
• Merkl Ottó 1996: Adatok a Naplás-tó és környéke élővilágához III. Bogarak (Coleoptera). – Természetvédelmi Közlemények 3-4: 123-140
• Torvaji László: A mocsári teknős ökológiája a naplás-tavi populációban. Diplomadolgozat. Keszthely, 2003

 Részleges adoptáció a wikipédiáról.

• Az elmúlt egy évben már sokat változott a helyzet. A kopár domboldalt felváltották a fiatal akácfák, melyek most olyan sűrűn nőnek, hogy átlátni sem lehet köztük. A Naplás-tó védelme nemcsak az élővilág, de a mi érdekünk is. Ez olyan apróságokon múlik, mint például a szemetelés, kis dolgokból áll össze, de hatalmas károkat okoz. Vigyázzunk a természetre, óvjuk és őrizzük meg az értékeit!

• A nyár vége, egyben a vonulási időszak kezdetét is jelenti a madarak számára. Sok madárfajunk nem telel át Magyarországon, hanem melegebb éghajlatra költözik, majd következő év tavaszán ismét hazatérnek költeni. A fecskék és a gólyák az egyik legkedvesebb költőző madaraink.

• A fehér gólyák (Ciconia ciconia) augusztus végére már csapatokba verődnek, de csak szeptember közepén kezdik meg vándorútjukat. A nyugat-európai állomány Gibraltár, a kelet-európai populáció a Boszporusz felé indul el. A Földközi-tengert e két tengerszoros valamelyikén szelik át. A Szahara felett átrepülve egészen Dél-Afrikáig eljuthatnak. A telet Afrikában töltik, majd a megfelelő időben visszaindulva március végén jelennek meg hazánkban. A korszerű technikának köszönhetően műholdas jeladókkal már online is nyomon követhető a gólyák vonulása. Útjuk közben számos veszély leselkedik rájuk, nemcsak a Szahara perzselő forrósága, de a településeken maguk az emberek is. Így járt az elmúlt hetekben Ménes nevű gólyánk is, aki sajnos már nem láthatja meg többé Magyarországot. A nyár elejére felcseperedő fiókáknak nincs sok ideje, hogy felkészüljenek a vándor útra, ezért a lehető leggyorsabban kell tanulniuk.

Ménes, hátán a jeladóval. Fotó: Papp Ferenc

• Bár a gólyák költöző madarak, mégis vannak olyan egyedek, akik mégsem mennek el télire, hanem átvészelik a hideget. A fehér gólya gyakorlatilag mindenevő. A békától kezdve a gyíkokon át, elfogyasztanak halakat, de még kisrágcsálókat is, ha rászorulnak. Télen, csakúgy, mint kisebb magevő társainak, nekik is etetéssel segíthetünk, persze nem magok, hanem pl.: halak kihelyezésével.

Áttlelő fehér gólyák. Fotó: www.mme-koka.hu

• A fecskék szintén kedves madaraink, akiket mindig a nyár hírnökeként várunk haza. A füsti fecskék csaknem 10 000 km-t utaznak haza Afrikából. Április közepére érnek haza, rendszerint először a hímek, akik rögtön fészeképítésbe kezdenek.

Fiókák etetése. Fotó: Lampert Benedek

• Szeptember elejére már több százas csapatokba verődnek, majd így vágnak neki a hosszú útnak. Gyakran megfigyelhetjük őket fákon, villanydrótokon gyülekezni. Útjuk nagyjából hat hétig tart, és az európai állomány Afrika más-más térségébe érkezik meg. A magyarországi, Afrikának egészen a déli csücskéig repül. Nappal "utaznak" és naponta akár 320 km-t is megtehetnek. Az éjszakákat nagy csapatokba verődve, hagyományos éjszakázó helyeken, nádasokban töltik. Mivel a fecskék kizárólag repülő rovarokkal táplálkoznak, más madarakkal ellentétben nem halmoznak fel készleteket a vándorlás időszakára, hiszen repülés közben is tudják étvágyukat csillapítani. Rossz időjárás esetén azonban sok fecske pusztul el az éhségtől a vonulás során. A szerencsés túlélők akár a tizenhat éves kort is megérhetik!

Gyülekező fecskék. Fotó: www.origo.hu

• A madarak költési sikerének egyik kulcsa, hogy a fiókákat biztonságban tartsák a ragadozók elől. Rengeteg megoldás létezik, mi három igazán meglepőt gyűjtöttünk össze.

• A bíbic és az ékfarkú lile egyszerű fészket épít - gyakran csak egy talajmélyedést nyílt területen, mocsarakban, pusztákon. A tojásokat jól álcázza a köves talajt utánzó pettyes minta. Amikor a fiókák kikelnek, a szülők elviszik a tojáshéjakat, mert a széttört héjak belsejükkel tönkreteszik az álcázást.

• Az álcázás és az óvatosság ellenére, a fészek helye miatt sebezhetők a tojások a rókák és más éhes élőlények számára. Ragadozó közeledtekor a kotló tojó úgy védi tojásait, hogy szárnyát húzva elmenekül a fészekről, sérültet játszik és az éhes, de becsapott ragadozó követi. A tojó megfelelő időben elrepül. Ez a viselkedés gyakori a gázlómadaraknál éppúgy, mint más talajlakó madarak között.

• Néhány madár, például a sárszalonkák mindkét szárnyukat maguk mögött húzva szaladnak el a fészküktől, így egérre hasonlítanak. A nagyobb jutalomban reménykedő ragadozó hoppon marad, miután a madár elrepül. Más madarak különleges fészket építenek, melynek teteje egy szokványos csésze alakú fészek, ami azonban csak trükk, a valódi a "csésze" alatt van, ahová egy kis lyukon keresztül lehet bejutni. Az üres álfészek láttán a fészekrablók, pl. varjak, nem piszkálják a fészket, hiszen számukra nyilvánvaló, hogy üres.

Az ékfarkú lile és a...
fotó: www.naturephoto-cz.com

...bíbic sérültet játszik.
fotó: kapanyel.blog.hu

A sárszalonka inkább egérnek tetteti magát
fotó: enfo.agt.bme.hu 

Tetszett? Itt elolvashatod a Tudta-e rovat többi részét is!

• A hétvégén tartott odúellenőrzés végén nem akármilyen eredmény kaptunk. A kint lévő odúk közül, kivéve kettőt, mindegyikben volt költés, és mind sikeres, mindössze egy fióka pusztult el, nem tudjuk miért.

• Az időjárással is szerencsénk volt, bár ez nem túl meglepő az utóbbi hetek forrósága után. Év közben figyeltük az itteni odúkat és láttuk, hogy több helyen etetnek a szülők, de a hétvégén mégis meglepődtünk. A Szilas-pataknál jelenleg 12 odú van kihelyezve, de nem ennyi volt eredetileg, kettőt valószínűleg elloptak. Két típúsú költőhely van itt a madarak számára, B és D odú. Érdekes, hogy, amíg az ember közelségben (Erzsébet-liget, Mátyás király tér, Pálfi tér) egyértelműen a széncinegék költése volt a jellemző, addig itt a mezei verebek fészkeivel találkoztunk gyakrabban.

A három széncinege fészek közül az egyik.

Ez a buja és vadregényes hely számtalan madárnak ad otthont.

Egy mezei veréb fészek. Ők nem bíznak az általunk készített tetőben,
biztos ami biztos, csinálnak ők is :).

Seregély fészek egy D odúban. Rendkívül precíz munka,
úgy megépítették, hogy alig bírtuk kiszedni, mikor sikerült, akkor is egyben maradt.

A tisztításhoz szerszámokat is készítettünk.
Házilag is könnyen megcsinálható, mindössze egy hajlított alumínium lap.
Tudjuk ajánlani, mert nagyon megkönnyíti a munkát!

• Három madárfaj költött az odúinkban, gyakoriság szerint: mezei veréb, széncinege, seregély. Az odútelepnek ez volt az első költési időszaka, mivel tavaly  nyár végén hoztuk létre. Ezek után nem kérdés, hogy bővítésre kerül majd a sor néhány odúval, mert eddig itt vannak a legjobb eredményeink, 83%-os költési arány!

Adatok:

• Így augusztus elején egy kis terepmadarászatra várunk minden madárbarátot.
Az egyébként zárt körű odúellenőrzésbe most bárki belekóstolhat, aki érdeklődik a madarak, és védelmük iránt.

• Tehát most vasárnap (augusztus 4.) nyilvános odúellenőrzést szervezünk a Szilas-pataknál, délelőtt 10 órás kezdéssel. A program során lehetőség nyílik betekinteni a madarak költésének rejtett világába, megismerni különböző madárfajok fészkét és fészkelési szokásait, valamint aktívan részt lehet venni a tényleges kontrollban (odúk levétele, visszahelyezése, adatrögzítés, tisztítás), illetve a madármegfigyelés sem maradhat ki, hiszen a munka közben biztosan látunk majd ritka vagy sokak által kedvelt madarakat.

A pontosság érdekében koordinátát adunk, meg, melyet a google maps keresőjébe kell beírni és fontos, hogy a zöld nyíl jelzi a találkozóhelyet, nem a piros jelölő.

Helyszín: 47.514813, 19.221533

Időpont: augusztus 4., 10 óra

Érdemes olyan ruhába jönni amit nem féltünk, illetve a melegre való tekintettel, a folyadékról se feledkezzünk meg!

Mindenkit szeretettel várunk!

Kis ízelítő:

Téli odúkontroll.

Egerészölyv harca a varjakkal.

A Szilas-patak látképe.

Ha szerencsések vagyunk őt is megfigyelhetjük: tövisszúró gébics.

• Nemsokára a másodköltésnek is vége van. A kis testű madarak, egy évben általában kétszer költenek és jóval több tojást raknak, mint a nagyobb ragadozók. Ezzel átlagban egyensúlyban marad a csúcsragadozók és a kisebb madarak aránya, ez a többi állatfajnál is így van. Bizonyára többen megfigyelték már, hogy tavasztól nyár elejéig, kétszer van olyan időszak, mikor madárfiókáktól hangosak az erdők és parkok. Jelenleg a második költés végén járunk és nemsokára ismét lehet ellenőrizni és tisztítani az odúkat.

Széncinege (tojó) készül etetni a fiókákat.

A kikelt madarakra rengeteg veszély leselkedik, ezért is van szükség
az évi két költésre és a sok utódra. A szajkó hírhedt fészekrabló,
nem csoda, ha nagy zsivaj támad mikor megjelenik.

• A nap híre viszont, hogy a vércse fészket, melyet évek óta figyelemmel kísérünk, most sikerült minden eddiginél közelebbről megfigyelnünk, persze a madarak zavarása nélkül. Nem kell sok idő és ők is elhagyhatják a fészket, a tollazatuk csaknem teljesen kifejlődött. A tavalyi négy fiókához képest azonban, idén csak két fiatal madárról számolhatunk be. Sajnos a ragadozómadaraknál ez a szám mondható átlagosnak, de minden egyes kirepült madár létfontosságú a faj szempontjából, így természetesen nekik is nagyon örülünk és igyekszünk ott lenni majd a kirepülésükkor.

Az egyik fióka nyugodtan sziesztázott a párkányon :).
Látható, hogy az evezőtollak (a szárny végén feketeszínű) még nagyon kicsik,
repülésre nem alkalmasak.

Aztán megjelent a tesó is, aki érdeklődve figyelt minket :).

• Reméljük, hogy épségben kirepülnek és ők is sok fészekaljat felnevelnek majd :)!