Fentebb említett madárfajok:

•Fotók: Lampert Benedek

Fekete rigó(hím)-Turdus merula:

Ez a madár nagyon gyakori, főleg a kertvárosokban. Hímet az különbözteti meg a tojótól, hogy sokkal feketébb. A tojó egyszerű barna, ami főleg a kotlás idején, jól elrejti a ragadozók elől. Télen etetéssel segíthetünk neki az áttelelésben. Rovar evő, ezért igen hasznos. Gyönyörű éneke, alkonyatkor feltűnő, mikor a többi madár már nyugovóra tért. A rigókra jellemző, hogy egészen szürkületig éneklenek.

 Széncinege(hím)-Parus Major:

Az egyik leggyakoribb cinegefélénk. Népies nevén: "Nyitnikék". Az etetők itatók közelében nagyon gyakori, az ember közelségét megszokta. Fészekodú típusban a "B" felel meg neki. A tojó és a hím közötti különbség a fekete szakállában keresendő, mivel a tojóknak az sokkal vékonyabb. Rovarevő madár, de télen örömmel fogysztja a különböző magvakat.. Nagyon jellemző "serregő" hangja után lehet felismerni.

 Csuszka-Sitta Europaea:          

 Ő is nagyon gyakor madár, rendszeresen láthatjuk amint a fa kérgén fejjel fölfelé, illetve lefelé mászik innen a neve, mintha "csúszkálna" a fatörzsön.  Odú lakó, és különös "képessége", hogy a röpnyilást a saját méretére szűkíti, sárral tapasztva. Így például az erőszakos seregélyek ellen, védelmet nyújt a csuszkának. A költését, szintén "B" típusú odúval segíthetjük.                                                     

Mezei veréb(hím)-Passer Montanus:

Nincs olyan ember aki ne találkozott volna ezekkel, a talán leggyakrabb madarakkal környezetünkben. Úgy tűnhet rengetegen vannak, de még ők is védelmet igényelnek. Pár évvel ezelőtt az MME(Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület) az év védett madarának nyilvánította. Ennek oka a növényvédő szerek madarakra gyakorolt mérgező hatása, aminek veszélye, mostanra sem csökkent jelentős mértékűt. Populációja igen magas volt, azonban napjainkban Európa jelentős részén megfogyatkozott. A Magyar Madártani Egyesület is megszüntette a madárbarát kert programjában a verébmentes odúkat, illetve veréblakótelep kihelyezésével segítik szaporodásukat. A mezei veréb rovarokkal és mezőgazdasági kártevőkkel neveli fiókáit ezért hasznos állat. ( bár ezt sokan figyelmen kívül hagyják ).  Szintén segíthetjük költését "B" odúkkal.

Vörös vércse(tojó)-Falco Tinnonculus:

Ezt a ragadozót sokszor láthatjuk, mezőkön, pusztákon, de még az ember lakta területeken is. Sőt fészkel is nagyobb épületek megfelelő részein. Kisebb rágcsálókkal táplálkozik, de alkalmakkor elkapja kis madarakat, gyíkokat is. A tojó sokkal egyszínűbb, mint általában a madaraknál. A hím kékesszürke fejjel, faroktollal, és jól elkülönülő vöröses szárnyal rendelkezik. "C" típusú költőládával(nagyobb mint a sima C odú) az ő költését is segíthetjük, bár a kihelyezése szakértelmet igényel magasság miatt.

Karvaly(hím)-Accipter Nisus:

Szintén nagyon gyakori kistestű ragadozó. Nem ritkán kertvárosokban is előfordul. Főkén kis ének madarakat zsákmányol, ami nem túl szerencsés, de ökológiai szempontból ez a természet szabályozása. Azonban ettől függetlenül, ha valaki odúval, odúkkal rendelkezik érdemes odafigyelni rá, nehogy a karvaly elkapja a fiókákat. A két nem csak annyiban különbözik, hogy a tojónak nem narancssárga hasoldala.

• Fotók: Harangozó Adina:

Ökörszem-Troglodytes Troglodytes:

Nagyon kicsi madár, de talán az egyik legaranyosabb. Nehéz észrevenni, mert nagyon be tud olvadni a környezetébe. Rovarokat, pókokat fogyaszt, melyeket farakások, nedves bozótos helyen keresgéli. Nagyon sokféle helyen megfordul. A hegyeken keresztül a mezőkig az erdőkön át. A hideg telek, rettenetesen megtizedelik as populációt, ami csak évek múltán áll ismét helyre. Ezért az ökörszem téli etetése nagyon fontos. Ezért az ökörszem téli etetése nagyon fontos. A "C" típusú költőhelyeket szívesen elfoglalja.

Sárgafejű királyka-Regulus Regulus:

Európa legkisebb madara, de színes külseje miatt könnyebb észrevenni, mint az ökörszemet. Apró rovarokkal, pókokkal táplálkozik. Általában kerüli az embert, de táplálkozás közben, annyira belefeledkezik az evésbe, hogy nem vesz tudomást az szemlélőtől, így akár szép fotókat és élményeket szerezhet nekünk :).

Fenyőrigó-Turdus pilaris:

Aránylag színes rigó fajta. Hatalmas csaptokba verődve táplálkoznak és fészkelnek. Fészektelepük nagyon sok egyedből állhat. A csaptok szabálytalan alakzatban repülnek, általában télen láthatóak. Az év többi részében kisebb csaptokban vagy akár egyedül látható. Magyarországon kis számban fészkel. Főleg földigilisztát fogyaszt, csigákat rovarokat. Télen azonban gyakran láthatjuk(mint a képen), hogy bogyókat eszik.

Nagy fakopáncs-Dendrocopos Major:

Jellemző szynéről könnyű felismerni. A hímeknek a fejük hátulján van egy piros folt, a tojóknak nincs. A fa kérge alól, repedésekből, szerzi táplálékát ami főkét, lárvákat rovarokat jelent. Télen mogyoróval és nagyobb szemű magvakkal köszönhetjük meg neki az évközbenhi hazsnos kártevő írtást. Jellegzetesen repül, sűrűn csap a szárnyával párat, majd siklik, aztán megint csap és megint siklik. Ez egy hullám vonalat rajzol ki repülés közben. A "D odúkat előszeretettel elfoglalja.

Örvös galamb-Columba Palumbus:

Európában a legnagyobb termetű galamb faj. Sűrűn láthatjuk a zöldterületeken ill. közelükben. Nevét nyakán lévő fehér foltjáról(örvéről) kapta. Bogyókat, rügyeket, magvakat fogyaszt, télen az etetőket is látogatja. Alapvetően óvatos félén madár, de ahol nem vadásszák békében hagyják, ott meglehetősen szelíd. Hangja könnyen felismerhető: mély, búgó, turbékolás.

Kék cinege-Parus caeruleus

A kertek gyakori, kedvelt madara. Kis testű cinege fajta, jelentősen kisebb  széncinegénél. Sokkal kevésbé dominál raja a fekete szín, szakálla is vékonyabb. A feje búbján messziről is észrevehető kék sapkája. Félénkebb mint nagyobb testvére. A legkisebb röpnyílású: "A" típusú "madárlakba" költözik be. Télen az etetők "törzsvendége", apróbb magvakkal segíthetjük áttelelését, amit hasznos kártevő pusztításával hálál meg. Fészekalja 7-16 tojásból áll. Mint mindegyik madár, ő is védendő!

Dolmányos varjú-Corvus Cornix

A kormos varjú alfaja, mai azt jelenti, hogy kormos varjúból kivált faj, amit mostanra a legtöbben már külön fajnak tekintik. Mindenki találkozhatott már vele, szürke dolmánya miatt összetéveszthetetlen más varjakkal. Minden evő, sajnos mint általában a varjúfélék, kifosztja a madárfészkeket.

 Hegyi fakusz-Certhia Familiaris

Kis méretű madár, szintén a fákon "kúszik"  és ott keresi táplálékát. Rejtőzködő színe miatt nagyon nehéz észre venni. A hímek énekelnek, a tojók fészket építenek áprilisban. Odú lakó madár. Mesterséges költőhelye meglehetősen furcsa, mivel nem egy doboz, hanem három szög alakú, aminek a hátlapja maga a fa. Spirál vonalban halad a fán, és közben farkával tartja magát.

Vörösbegy-Erithacus Rubecula

Egy nagyon kedves madarunk. Rovar evő, de télen ő is látogatja az etetőket. Nagyon szép hangja  van amit gyakran hallunk kertekben, erdőkben. Nagyon szelíd tud lenni az emberhez. A fiatal madarak tollazata kezdetben dárga pettyes csak később lesz narancs vörös begyük. "C" típusú fészekodúval, járulhatunk hozzá költésük sikeréhez.

Erdei pinty-Fringilla Coelebs

Erdőkben, ligetekben és gyümölcsösökben található. Fellelhető mindenütt, ahol legalább néhány fa koronája védelmet nyújthat számára.A hím olyan, mintha kékesszürke sapkát viselne: a homloka koromfekete, fejteteje, nyakszirtje kékes palaszürke. Szeme környéke, pofája világos rozsdabarna, begye és melle vörhenyes.

Tengelic-Carduelis Carduelis

Nagyon színpompás madár,jellemző rá a feltűnően piros-fehér-fekete sávos fej, ez a fiatalokról még hiányzik. Mint ahogy kúpos csőrén látszik, magevő, a pinty félék családjába tartozik. Egyik kedvelt növénye a mácsonya. Télen az etetők gyakori látogatója. Hangja egybe folyó hangja, "csicsergése" elárulja. Leginkább a mezőknél, pusztákon fordul elő. A kertvárosokban is nagyon gyakori.

Házi rozsdafarkú(fiatal)-Phoenicurus ochruros

Szinte mindenhol előfordul hazánkban. Nevét rozsdaszínű farkáról kapta. Jellegzetes, amint repülés után leszálláskor billegteti. A hím és a tojó különbözik. A tojó teljesen világosbarna a farkát kivéve, a hím majdnem fekete és fehér szárnycsíkja van. Karcsú testű, egyenes tartású madár, rozsdavörös farkát sűrűn rezegteti. Elég félénk, ideges mozgású, táplálékát gyakran felröppenve szerzi meg. A fiatal, első nyarát élő hímnek nincs fehér szárnyfoltja, (némelyeken egy halvány, vékony csík látható). A teste színe változó, sokszor olyan szürkésbarna, mint a tojó, mások szürkésfeketék, mint az idős hím. Az első téli tojó feje és teste kormos barnásszürke, egyértelműen sötétebb a kerti rozsdafarkú tojónál.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.