Dolmijóka

• Aki állatokkal foglalkozik az tudhatja, hogy nagyon sok öröm és élmény jár velük. Azonban, legyen tollas vagy bundás, házi kedvenc vagy vadon élő állat, bizony nagyon hozzá tudnak nőni az ember szívéhez. A Ligeti Madárvédelem első befogott és nevelt madara volt az a kis dolmányos varjú akit a Dolmijóka névre kereszteltünk. Többször beszámoltunk róla, arról  a kis madárról van szó. Aki súlyos lábsérülése miatt került hozzánk. Egy hét után lekerült a Hortobágyi Madárkórházba, itt a legkiválóbb szakemberek foglalkoztak vele, meg is műtötték. Majd ezt követően újra mi vettük szárnyaink alá, ám állapota romlott. Előző cikkünkben, azt olvashatták, hogy jól van, épp csak a lábával van gond. Sajnos ez nem maradt így, az elmúlt napokban kapkodva vette a levegőt, sípolva, és egyáltalán nem tudott megállni egyenesen. A behajtott és sínelt lába ellenére, folyamatosan előre bucskázott, és azzal teltek napjai, hogy próbált egyenesen megállni. Két hét után úgy döntöttünk, mivel szegényke annyira szenved, és ez valószínűleg nem lesz jobb, hogy elaltatjuk. Sajnos csak így tudtunk rajta segíteni, mert innen márcsak rosszabb lett volna, főleg, hogy a Madárkórház munkatársai is megerősítették, párnapon belül így is elhunyt volna. Szegény kismadár gyorsan elaludt, szenvedés nélkül. Ahhoz a helyhez közel ahol megtaláltuk, eltemettük. Mostanra már szabadon szárnyalhat, és nincsenek gondjai. Dolmijóka nagyon a szívünkhöz nőtt, talán annak is aki rendszeresen olvasta a honlapot, hiszen így nyomon követhette sorsát. Soha nem fogjuk úgy érezni, hogy maradéktalanul jól döntöttünk, hiszen ilyen helyzetekben, egyszerűen képtelenség józanul dönteni. Nagyon sajnáljuk szegényt, kétségtelenül a tegnapi (2011.05.10) volt az eddigi legszomorúbb nap a szervezet pár hónapos fennállása óta. És nekünk is nagyon nagy megrendülést okozott. Örültünk, hogy vigyázhattunk rá, nagyon hozzánk nőtt. Karesz és Adina voltak leginkább a pótszülei, fáradságot és időt nem sajnálva foglakoztak vele. Nagyon dicséretes munkájuk. Mindent megtettünk...nem volt elég.

Fotók: Harangozó Adina és Lampert Benedek

- Egy bokor alatt találtuk.

- Érdeklődően nézegette, mért fényképezzük :).

- Fölvettük a földről, majd...

-...betettük egy számára kialakított dobozba.

-Ezek után kezdődhetett nevelése...

-...mely folyamtos készenlétet igényel.

- Ez meg is látszik, a "szülőkön"  :).

Ez volt a mi kis madarunk története. Ha lesz rá szükség a jövőben is megetsszük, hogy megpróbálunk megmenteni egy madarat.

Dolmijóka története ezúttal véget ért :'(...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.